A színpad örök, csak a szerep változik – Interjú Sári Évivel szuperwumen.hu
A “Tedd fel a kezedet” című Splash szám óta sokat változott a világ, de az együttes énekesnője, Sári Évi is. Bár a színpad állandó maradt és az első helyen áll az életében, mostanra leginkább musical színésznőként lép fel rá. A színház által teljesedett ki; olyan darabokban láthatjuk, mint a Vámpírok bálja, a Sakk, a Mamma Mia vagy a Poligamy. Következzék az ő története.
   

- Ha be kellene mutatnod Sári Évit, mit mondanál róla?

- Ez egy könnyűnek tűnő kérdés, de mégsem olyan könnyű megválaszolni. Ha röviden kellene megfogalmaznom, azt mondanám, musical-énekesnő. Ez magába foglalja a színházat és az éneklést is. Azt szeretném, ha az emberek így gondolnának rám, és az jutna el hozzájuk, hogy több színházban játszom és nagyon jó darabokban.

- Miért emeled ezt ennyire ki?

- Régebben több csatornánál is dolgoztam, aki emlékszik rám, annak így maradtam meg a fejében, hogy a Viva Tv műsorvezetője, vagy a „Splash” együttes énekesnője. Annak örülnék igazán, ha ezek mellett úgy is ismernének, mint a Vámpírok báljának Magdája.

- Végig kellett menned egyfajta a ranglétrán.

- Abszolút! Jó tapasztalás volt, sokat tanultam, sok emberrel ismerkedtem meg a “vivás” korszakom alatt. A Splash együttesnek szintén sokat köszönhetek. De már egy másik úton járok...

- Mit jelent számodra a színház? Milyen darabokban láthat téged a közönség?

Már tizennyolc éves korom óta játszom különböző darabokban. A színjátszás előbb jelen volt az életemben, mint a popéneklés. Az, hogy popénekes lettem, szinte véletlen, viszont a színház tudatos döntés. A SZÍNHÁZ A SZÍVEM, A MINDENEM, MINDIG IS AZ VOLT, MOST IS AZ, AZ ELSŐ! Olyan darabokban játszom, mint a Vámpírok bálja, a Sakk, a Meseautó, a Mamma Mia, a Gőzben, a Nyitott ablak, Vuk, Macskák, Poligamy, Anconai szerelmesek.

- Kedvenc szereped vagy darabod?

- Van több is. A Vámpírok bálja az egyik legfontosabb, ez a darab hozott vissza a színház világába.Már nem dolgoztam a Viva Tv-nél, és egy másik tévés projektem is véget ért, amikor megtudtam, hogy szereplőket keresnek a darabba. Óriási dolog volt, hogy megkaptam Magdát. Imádtam, és most is imádom ezt a szerepet, nyolc éve játszom, nem lehet megunni. A másik nagy szerelem a Sakk. Erre a szerepre ajándékként tekintek. Aztán ott van életem első szerepe, Sandy a Grease-ből. Tizennyolc évesen játszottam, majd huszonnyolc éves koromban újból megkaptam ezt a szerepet, és tíz év elteltével remélem, hogy felülmúltam a régi önmagamat.

- Úgy érzed, az a sorosod, hogy énekelj?

- Azt csinálhatom, amit szeretek és ebből meg is tudok élni, ez ritka és szerencsés kombináció. Merész dolog kijelenteni, hogy a sorsom, hogy énekeljek, de azt bátran mondhatom, hogy úgy érzem, jó helyen vagyok! Az éneklés felszabadító érzés, számomra maga a teljesség. Musical színészként teljesedtem ki, ami a popéneklésnél sokkal komplexebb dolog.

- Próbáltak már más útra terelni?

- Jelenleg sok darabban játszom, viszont emlékszem olyan időszakra is, amikor ez nem volt így, nem lehetett előre látni, hogyan lesz. Ezért elvégeztem egy diplomás és egy szakirányú képzést is. Más útra nem tereltek, inkább arra biztattak, hogy a színház mellett legyen még egy láb, amin állhatok, ha szükségem lenne rá.

- A szerepeiddel te is változol? Hozzáad a személyiségedhez egy-egy karakter?

- Amikor a Sakkot próbáltuk, amiben egy kemény, menedzser típusú nőt játszom, ott határozottnak kellett lennem. A próbaidőszak alatt azt vettem észre, mikor például boltba mentem, hogy olyan határozottan kértem, mint előtte még soha, magamat is meglepve ezzel. Egy kicsit átszivárgott a szerep keménysége „belém” is. A karakterek hatással vannak ránk, rám. Néha felszínre hoznak olyat is, amit nem is gondolnánk, hogy bennünk van, vagy néha adhatnak egyfajta feloldást is. A színpad segít.

- Izgulós típus voltál, ezt leküzdötted már, túlléptél rajta?

- Nem leküzdöttem, hanem kordában tudom tartani. Sajnos volt olyan, amikor ez a teljesítményem rovására ment. Most is izgulok, de ez az izgalom visz előre, és hajt tovább.

- Melyik szerepedből tanultál a legtöbbet?

- A Sakkban Florence-t alakítom. Úgy érzem ebben a szerepben rengeteget fejlődtem játékban és éneklésben egyaránt.

- Melyik a legkiemelkedőbb élményed a pályafutásod alatt?

- A Splash együttessel, a Budapest Parádén, a második fellépésemen volt. Emberek tízezrei, nagy álló kamion, óriásszínpad, kivetítő és az a pillanat, hogy áll a színpadon a debreceni kislány, aki belecsöppent ebbe az egészbe – ez az egész érzés. Láttam magamat és azt, ahogy mindenki velem énekeli, hogy „Tedd fel a kezedet”, ez örökre megmaradt bennem. Vagy a Sakk musical koncert bemutatója a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon…csodálatos érzés volt!

- A kritikákat hogyan viseled vagy éled meg?

- Próbálok úgy állni hozzá, hogy vajon, aki mondja, miért mondja. Régebben rosszul kezeltem, olvastam kommenteket, pedig ez tilos. Ma már ezt kizárom. A barátaim, családom, kollégáim, a producer véleménye érdekel. Nem esik jól a negatív kritika, de el kell fogadni azt is, hogy mindenkinek nem lehet megfelelni.

- Számodra mi az elismerés?

- Ha célba ér a játék és érezhető, hogy hatással van a nézőkre. Amikor olyan emberekkel dolgozhatok együtt, akikre felnézek, és ha tőlük kapok pozitív visszajelzést.

- Miben hiszel, mi hajt és visz előre?

- Hiszek abban, hogy amit adsz, azt kapod. Próbálok mindenkihez korrektül állni. Azt gondolom, ha én korrekt vagyok, akkor ez előbb-utóbb megtérül. Hiszem, hogy egyenes úton kell járni, nem másokon áttaposva és akkor odaérsz, ahová szeretnél. Kaptam már hideget-meleget az élettől, de akkor is kitartok emellett!

- Mennyire veszed komolyan az életet?

- Nem veszem túl komolyan, inkább laza vagyok, persze vannak feladatok, amiket meg kell oldani, de kár görcsölni, attól nem lesz jobb. Vannak, akik aszerint élik az életüket, hogy milyenek a társadalmi elvárások. Én nem, én azt csinálom, ami nekem jó!

- Szerinted kik a szupervumenek?

- Le a kalappal azok előtt a nők előtt, akiknek családjuk, gyerekük van, háztartást vezetnek és keményen dolgoznak is. Aki ezt a sok mindent koordinálni tudja, és még önmagára is van ideje, az egy igazi szupervumen.

- Szerencsésnek érzed magad? Mekkora szerepe van a szerencsének a sikeredben?

- Azt csinálhatom, amit szeretek! Semmiért nem kellett kopogtatnom, csak csináltam a dolgom, és egymásra találtunk a lehetőségekkel. Szerencsésnek érzem magam, de emellett nagyon sok energiát és időt is fektettem a munkámba. Van benne szerepe bőven, de én is hozzátettem a magam részét, így kerek egész.

- Mi a siker titka?

A sikernek a titka a pontosság, a véletlennek szerepe nincs. Tudd azt, mi hozza ki belőled a legjobbat! Engem úgy lehet jobb teljesítményre sarkallni, ha biztatnak.