Fekete-fehér, igen-nem - Sakk a Magyar Színházban footer.hu
A Margitszigeti Szabadtéri Színpad után október 30-án kőszínházban is bemutatásra került az ABBA-urak első musicalje, a Sakk, pontosabban az eredeti darab dramatizált koncertváltozata. A magyar közönség 1992-ben és 1995-ben már láthatta az előadást a Tháliában, illetve a Rock Színházban, de az akkori hanganyagokat meghallgatva azt kell mondanunk, jót tett a darabnak az idő és az új szereposztás. Így utólag kifejezetten örülünk, hogy a Magyar Színházban láttuk először a Sakkot, és nem szabadtéren, ott ugyanis nem valószínű, hogy azt éreztük volna, amit szombat este négy fal, és jóval kevesebb ember között.
   
"A Sakk (angolul: Chess) egy musical, melynek szövegét Tim Rice írta, zenéjét a két volt ABBA-tag Björn Ulvaeus és Benny Andersson szerezte. A történet a hidegháború légkörében, a sakkvilágbajnokságon kibontakozó szerelmi háromszög története, mely az amerikai és az orosz sakkmester, valamint egy magyar születésű nő között fonódik, aki ez előbbi menedzsere, de az utóbbiba szeret bele. Mind az USA, mind a Szovjetunió mindent megtesz azért, hogy propagandacélokra használja fel a világbajnokság alakulását. Bár a szereplők nem valós személyek, az amerikai játékos személye Bobby Fischer nagymester alakjából ered, míg a cselekmény elemei Viktor Korcsnoj és Anatolij Karpov nagymesterek pályafutására emlékeztetnek." - olvashatjuk a Wikipédián.

Ezek után jogos a kérdés: zenés darab? Ebből? Igen, működik. Sőt, ilyen történet mellett mi voltunk a legjobban meglepve, amikor az első jelző, ami az előadással kapcsolatban eszünkbe jutott, a "szép" volt.

A nézőtérre lépve olyan érzése volt az embernek, mintha egy komolyzenei koncertre érkezett volna. A színpadon kottatartók és székek, díszletként egyedül egy kivetítő és egy nagy sakktábla funkcionált. Az előadás 19:10 körül kezdődött, a színpad megtelt a zenekarral és a Jazz And More kórussal, érkezett Köteles Géza karmester, majd a Bíró (Kiss Ernő Zsolt), a diplomaták és a riporterek. Az első 10-15 perccel nem nagyon tudtunk mit kezdeni, a sakk-történeti ismertetőn és az első helyszín bemutatásán kívül nem sok minden történt a főbb szereplők színrelépéséig.

Itt még volt bennünk egy kevés az előadás előtti "ebből vajon mi lesz?" érzésből, ami az amerikai sakkjátékos (Frederick Trumper - Szemenyei János) és szekundánsa (Florence - Sári Éva) színpadra érkezésekor el is múlt. Úgy tűnt ugyanis, hogy a szereplők különösebb díszletek és külsőségek nélkül is hozzák a rájuk osztott szerepeket, így a nézőknek valami egészen különleges élményben volt részük. Sári Évi érzelmileg is berántotta a közönséget az előadásba, és nem is engedte el a tapsrendig. Bár az egymásra találást és a szerelmi szálat az orosz sakkozóval (Anatoly Sergievsky - Egyházi Géza) nem éreztük különösebben kidolgozottnak, közös jeleneteik nagyon szépen működtek, és az amerikai játékos karaktere is pont annyira volt arrogáns, egoista és féltékeny, amennyire kell. Mindenki hozta a maximumot.

A második felvonásban Anatoly feleségével (Svetlana - Koós Réka) a fekete-fehér, vörös-kék, kelet-nyugat mellett újabb ellentét jelenik meg a darabban, de az összes közül ez bizonyul a legártalmatlanabbnak. Nem féltékenységből, inkább szeretetből érkezik a bangkoki világbajnokságra, hogy férjét segítse. Az előadás egyik legszebb táncos jelenete is Svetlana jelenlétéhez köthető.

Kiss Ernő Zsolt bíróként, Pavletits Béla televíziós tudósítóként egyfajta narrátor szerepet tölt be az előadásban, de talán még Csórics Balázs Molokovját is ide sorolnánk. Hármukat azért is emelnénk ki külön, mert ha olyan helyzetben lennénk, veszettül osztogatnánk nekik a nagyobb szerepeket, hogy többen ismerjék a nevüket, mint most.

A darab zenéjéből direkt nem készültünk fel az előadás előtt, így kellemes meglepetés volt, hogy a 2-3 ismertebb dalon felül van még pár hasonló a Sakkban. Fülnek nem feltétlenül jóleső dallamok is vannak benne bőven, főleg a második felvonásban, de az egyéni teljesítményt talán pont ezeknél a részeknél lehetett a legjobban értékelni. Az, amit mi néha összevisszaságnak hallottunk, valójában nagyon is tudatosan volt felépítve, és nagyon nehéz volt tisztán, a megfelelő indulatokkal előadni. Ennek ellenére a szombati előadást akár CD-n is ki lehetne adni úgy, ahogy volt, a színvonallal - néhány kisebb technikai hibától eltekintve - és a dalok tisztaságával nem volt probléma. Igazából mással se. A díszletek és a jelmezek Kentaur nevéhez köthetők, így az élő sakkbábus játszma sikerének kisebb része is. A nagyobbik rész természetesen a táncosoké, akik nem voltak annyit színpadon, mint amennyit egy hagyományos musicalben lettek volna, de így is ugyanolyan fontos részét képezték az előadásnak, mint bármelyik szereplő.

Ritka, amikor egy előadásnak nem lehet egyértelműen érezni, meghatározni a csúcspontját. A legnagyobb sikere talán mégis Szemenyei János szólójának, a Szegény kissrácnak volt, de szorosan követi a Forog a kerék és a Himnusz Egyházi Géza előadásában, Sári Éva Senki nincs, ki melletted áll című szólója, és A szovjet gépezet.

Az állótapsnak ma már nincs akkora jelentősége, mint régen volt. Annyira mindennapossá vált, hogy néhány színházban már nem az számít eseménynek, ha a nézőtér állva ünnepel, hanem az, ha ülve marad. Az október 30-i Sakk közönsége elég nagy egyetértésben pattant fel a helyéről tapsolni előadás végén, és nem a megszokás miatt.

Valószínűleg nem csak a saját nevünkben mondjuk: bőven várakozásainkon felül teljesített a darab, jóval többet kaptunk tőle, mint gondoltuk, így reméljük, hamarosan új időpontokkal áll elő a PS Produkció. Mi, a magunk részéről további sok sikert és sok előadást kívánunk a Sakknak!

Sakk (Chess) - musical-koncert, Magyar Színház
Zeneszerzők: Benny Andersson, Björn Ulvaeus
Szövegíró: Tim Rice, magyar szöveg: Romhányi Ágnes
Koreográfus: Karen Bruce
Karmester: Köteles Géza
Rendező: Cornelius Baltus

Sakk galéria