Sári Éviről a látó mindent tudott EZO.TV
A Viva Tv egykori műsorvezetője, a Társulat produkció háziasszonya sok mindent kipróbált, ma már a színház a legfontosabb számára. Tavaly június óta játszik főszerepet a Vámpírok bálja, idén nyártól pedig a Sakk című musicalben. Kineziológus gyógyította ki a fellépések előtti beteges izgulásból. Hisz a feng shuiban, párjával mindketten a Szűz jegyében születtek, ragaszkodnak egymáshoz. Egy látó – anélkül hogy ő jelen lett volna – róla is mindent elmondott.
   

- Mit jelent neked az a szó, hogy ezotéria?

A megfoghatatlan dolgokat, amiknek persze köze van a racionalitáshoz is. Mindennek van köze mindenhez. Gyerekkoromtól fogékony voltam a természetfeletti, a szemmel nem látható, kézzel nem tapintható dolgok iránt. Az egyik barátnőm épp tegnap volt egy látónál. Egészen megdöbbentett, amit mesélt. Sokat gondolkodtam, hogy ez hogy működhet. Odamegy valaki egy idegen emberhez, akit soha életében nem látott, aki nem tud róla semmit, és három rövid mondatnyi információból (név, foglalkozás és egy problémás pasi a képben) a látó elmond róla mindent. Pontosan tisztában van azokkal a tulajdonságokkal, viszonyokkal, szituációkkal, amire kíváncsi az ember. Amiket a barátnőm persze mind sejtett a lelke mélyén, csak önmagának sem merte bevallani. Képzeld, még én is szóba kerültem, mivel én közel állok ehhez a lányhoz. És a látó tudott mindent rólam is.

- Mennél te is?

Nagyon izgalmas dolog, azonnal mennék. Az ember általában labilis lelkiállapotban fordul ilyenfajta segítséghez, akkor van jobban szüksége megerősítésre. Annak ellenére, hogy most nagyon jól érzem magam a bőrömben, elhatároztam, hogy mindenképpen el fogok látogatni ehhez a látó hölgyhöz, mert nagyon kíváncsi vagyok!

- Abban hiszel, hogy a születés pillanatában a csillagok állása hatással van a tulajdonságainkra, hogy ha valaki felhívja a figyelmedet a veszélyekre, változtatni is tudsz azon, ami a sors könyvében meg van írva?

Mindenki a maga szerencséjének a kovácsa. Ezek a dolgok szerintem csak irányadóak. Az én horoszkópom Szűz, nagyon sok minden jellemző rám, ami e csillagjegy szülötteire, a párom is Szűz, remélem, hasonló tulajdonságaink miatt össze is illünk. Ragaszkodók vagyunk, tárgyakhoz is akár, de egymáshoz is. Én hullámokban nagyon pedáns vagyok, ha nekiállok takarítani, meg sem tudok állni, amíg az utolsó sarokban sincs tökéletes rend. Szeretem a tisztaságot magam körül. Csak nehéz ezt nálam megtartani, mert az állatokért is rajongok, két macskám és egy csincsillám van. Akár mindennap lehetne porszívózni.

- A lakberendezésben követsz elveket?

Érdekel a feng shui. Nem vagyok fanatikus hívő, de apró dolgokra próbálok odafigyelni. A hálószoba színeit például tudatosan választottam, azt mondják, a zöld az ideillő szín. A tükröt például semmiképp sem szabad az ággyal szembe tenni, mert bevonzza a harmadik személyt. A tévé sem való a hálóba, amíg egyedül voltam, így is volt, de a párom most ragaszkodik hozzá. Mivel én csak teljes csendben tudok aludni, ezért ha már ott van, legalább áramtalanítom éjszakára.

- Az egészségedre vigyázol?

Próbálok odafigyelni az étkezésre is, sokat sportolok. Most nyáron nagyon sok munkám volt, kevesebb időm jutott rá, de év közben rendszeresen mozgok.

- Miért döntöttél úgy, hogy elmész egy kineziológushoz?

Amióta színpadon dolgozom, a legelső pillanattól rettenetesen izgulós vagyok. Azt mondják, minél nagyobb rutint szerzel, annál kevésbé izgulsz. Na, hát ez nálam pont fordítva történt. Egy ideig nem zavart, mert nem ment a minőség rovására. Ahogy kiléptem a színpadra, onnantól kezdve nem látszódott rajtam semmi, de előtte a kínok kínját éltem át. Mondogattam a szöveget, pedig sohasem tévesztettem. A Vámpírok báljának vannak olyan fanatikus rajongói, akik ott ülnek szinte az összes előadáson. Azzal szoktunk viccelődni, hogy szinte már nálunk is jobban tudják a dalszövegeket, már csak ezért is nagyon ciki lenne elrontani. Nyár elején volt egy olyan fellépés, amikor már annyira izgultam, hogy magamhoz képest nem énekeltem annyira jól. Azt éreztem, hogy elájulok. Kicsit olyan volt, mint egy pánikroham. Úgy éreztem, mintha be lennék rekedve. Tudtam, hogy semmi bajom nincsen, ezt csak az agyam csinálja. Elmentem hát egy kineziológushoz.

- Elmeséled, milyen volt?

Ahogy találkoztunk, ahogy először rám nézett, olyan jó érzés fogott el. Olyan megnyugtató volt a tekintete, azonnal tudtam, hogy jó helyen vagyok, megbízhatok benne. Beszélgettünk, elmondtam, miért jöttem. Megállt előttem, fogta a kezeimet, kérdéseket tett fel. Nem is hangosan, csak időnként maga elé mormolva, a karjaim rezdülései pedig az akaratomtól függetlenül válaszokat továbbítottak hozzá. Én egyetlen szót sem szóltam. Később színeket néztem, a színek különböző hatással vannak az agyra, és a tudatalattid válaszol. Amikor megtaláljuk a válaszokat, ki tudjuk választani a megfelelő gyógymódokat. Ezek különböző kis terápiák, el kell képzelned, és mondogatnod magadban bizonyos dolgokat. Nekem két féle gyakorlatot kellett három hétig csinálnom. Naponta egyszer.

- Hittél benne? Hozott eredményt?

Bár furcsának tartottam azt elképzelni, hogy kék fényt nyelek el, de annyira meggyőző volt a lány, hogy egy pillanatig sem kételkedtem, hittem benne. Pontosan követtem az utasításait három héten keresztül. Ez alatt észrevehető változás nem történt. A Sakk bemutatójáig két hónap telt el, amikor egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy nyugodt vagyok és csak egy picit izgulok, ami még egészséges. Azóta, ha előjön egy kis drukk, akkor már tudom kezelni. Újra megcsinálom a gyakorlataimat az öltözőben és azonnal elmúlik minden szorongás. Nekem tehát bevált.

- Amikor egy szerepet megformálsz, változol te is?

A Sakkban egy határozott, irányító nőt, Florence-t játszom. A nagyon rövid, de rendkívül intenzív - három hetes - próbaidőszakot én szinte reggeltől estig végigdolgoztam. Az előadás első felében szinte végig, a másodikban hetven százalékban a színpadon vagyok. Azt vettem észre a próbák felénél, hogy az életben is kicsit másképp reagáltam bizonyos helyzetekben. Karakánabb lettem. Szerintem természetes, hogy ilyen hatással volt a viselkedésemre, hiszen egész nap arra koncentráltam, hogy ne Évi, hanem Florence legyek. Na persze ez csak egy rövid ideig tartott és ettől még nem változnak meg egy ember tulajdonságai...

- Egy ilyen kemény munka után jólesik a pihenés?

Furcsa érzés. Szombaton volt a bemutató, vasárnap a második előadás, hétfőn pedig nem volt semmi dolgom. Nem jólesően feküdtem otthon, hanem rosszkedvűen, nem volt kedvem felkelni, felvenni a telefont. Nem találtam a helyem, mintha elvonási tüneteim lennének.

- Hogy viseled a kritikát? Hogy állsz a névtelen mocskolódókhoz?

Nagyon érzékeny vagyok, és gyűlölöm az igazságtalanságot. Amikor régebben beleolvastam internetes fórumokba, a sok negatívum rettenetesen rosszul esett. Aztán rájöttem, nem velem van a baj. Ezek az emberek sajnos, - ki tudja, hogy miért - abban élik ki magukat, hogy mindenkiről csak rosszat írnak. Ha ők ettől boldogabbak, hát tegyék, de én nem olvasok már ilyeneket. Egyébként sem vagyok gyakori szereplője a bulvárlapoknak mostanában, hiszen ezekben szinte csak egyetlen érdekes téma van, a magánéletem. Arról pedig csak minimális információt szeretnék kiadni, az meg nem annyira fontos a lapoknak, hogy miket játszom, mikor van előadásom, mekkora sikerem van… De ez nem baj, így működik és kész.

- Benne volt gyerekkori álmaidban a reflektorfény?

Az éneklés feltétlenül. Tagja voltam iskolai kórusoknak, hat évig tanultam zongorázni. Arra határozottan emlékszem, hogy a kezemben mindig képzeletbeli mikrofonnal énekelgetek otthon. Szandi - Szerelmes szívek című számát például. 18 évesen kezdtem el járni a Debreceni Vasutas Musical Stúdióba. Itt kezdett el megfertőzni a színház. Aztán innentől már csak sodortak az események. Egy nap felhívott egy fiú, Ősz Balázsnak hívták. Énekesnőt keresett a Splash együttesbe, megkérdezte van-e kedvem kipróbálni. Persze, hogy volt. Rendszeres vendégek voltunk a Viva Tv-ben. Amikor ott új műsorvezetőt kerestek, elhívtak egy próbaforgatásra. Évekig tartó munka lett belőle. A TV2-be is elhívtak egy válogatásra, fél évig vezettem egy egyszerű műveltségi kérdésekből álló játékot. Ezekre a dolgokra senki nem mond nemet. Én ezeket nem kerestem, ezeket hozta az élet.

- Tehát szerencsésnek érzed magad, hajlamos vagy a poharat félig telinek látni, nem pedig félig üresnek?

Hiszek a gondolat teremtő erejében. Próbálok mindenhez úgy állni, hogy a jót lássam, a jót keressem benne. Meg nyilván szerencsés is vagyok.