Meseautó újratöltve: A Madách Színház ősbemutatója a debreceni Nagyerdei Szabadtéri Színpadon hajdupress
A Madách Színház, a Főnix Rendezvényszervező Közhasznú Nonprofit Kft., valamint Debrecen városa együttműködésének eredményeképp 2016. július 29-én és 30-án a Nagyerdei Szabadtéri Színpad közönsége több vonatkozásban is unikális, kuriózumszámba menő előadásnak lehetett a részese.
   
Az 1934-es, hazánkban kultikusnak számító Gaál Béla rendezte Meseautó című film Vadnay László és dr. Vitéz Miklós írta forgatókönyvét felhasználva ugyanis Szente Vajk rendezésében a Madách Színház Debrecenben tartotta a musical comedy műfajába sorolt, az egykori film címével azonos című ősbemutatóját. A produkció ugyan hűen követi a 1934-es film epizódjait és történéseit, vagyis mindvégig megadja a tiszteletet ennek a mára klasszikusnak számító alkotásnak, miközben finoman át is hangolja azt, s így modern, a mai kor kérdéseit feszegető előadást tár elénk.

Azt is mondhatnánk, hogy újratölti, másfajta üzemanyaggal működteti a filmben szereplő meseautót, a szegény sorban nevelkedett lány, Kováts Vera elcsábításának eszközét, hiszen Szente Vajk koncepciója már nem csak, vagy nem elsősorban azt feszegeti, hogy van-e esélye egy virágáruslánynak elnyernie egy bankigazgató szerelmét. Hanem azt is, hogy kinek miféle és hányféle szerepet kell élete során magára öltenie, hogy még önazonos maradjon, de a szerepcserék által elérje a célját, a különböző szerepek kipróbálása révén rátaláljon a boldogságára.

Ezért, amikor ebben a modern feldolgozásban Szűts János bankigazgató (akit Nagy Sándor alakít kiválóan) sofőrnek adja ki magát, egy személyiség lehetőségei, (mély)rétegei, a változó korhoz és igényekhez való alkalmazkodás képessége vagy épp képtelensége is elénk tárul a színpadon. Igen, a képtelensége is, hiszen Szente Vajk rendezése a fiatalabb korosztály „kaméleonsága” mellett – amely korosztályhoz Szűts mellett a szintén átváltozni képes Péterffy autószalon-tulajdonos (Simon Kornél), valamint Kováts Vera (Molnár Nikolett) és a barátnője, Sári (Trecskó Zsófia) tartozik – az idősebbek szerepcserére való képtelenségét is bemutatja. Mégpedig azzal, hogy a banki alkalmazott Halmos Aladár (Magyar Attila nagyszerű alakítása), és az igazgató titkárnője, Annuska (Dobos Judit) önmagukhoz hű, saját bőrükből kibújni képtelen alakok, ezért karakterüket nyilván szándékosan nem is változtatta meg a rendező. Így ők ma is, a 2016-os feldolgozásban is ugyanolyanok, mint az 1934-es film Kabos Gyulája és Gombaszögi Ellája, vagy a film 2000-es felújításának Bajor Imréje és Molnár Piroskája voltak. Sőt, az előadás nagy érdeme, hogy ebben a koncepcióban szintén ehhez a két alakhoz társul a legtöbb humoros jelenet: egymással való évődéseiken, sorozatos félreértéseiken most is ugyanolyan jól szórakozunk, mint azt az 1934-es vagy a 2000-es film megtekintése közben tehettük.

Az önmagát meghazudtolni képtelen (idősebb) korosztály, és az alkalmazkodó-képesebb (fiatalabb) generáció közötti különbség így társadalmi látlelet is egyben. Olyan látlelet, amelynek minden egyes szegmense – az utolsó mozdulatig, az utolsó gesztusig, az utolsó díszletelemig vagy dallamig – tökéletesen kidolgozott. A tökéletes kivitelezés felvázolását kezdjük a zenével, hiszen, mivel musicalről van szó, a történések legalább felét dalban beszélik el a szereplők. Ezért nagyon lényeges itt Bolba Tamás zeneszerző munkája, aki kiváló dalokkal „látta el” a produkciót, úgy, hogy közben az eredeti, a Harmath Imre-Márkus Alfréd szerzőpáros Meseautó című melódiája sem maradhatott ki a zenei repertoárból. Olyannyira nem, hogy a történet mellékszereplőinek szerepét épp ennek a dalnak az egyik sora ihlette. A „fenn az égben az angyalok vigyáznak ránk” sornak megfelelően ugyanis Kováts Verára a barátnője, Sári - akit az egész este egyik legjobb alakítását nyújtó Trecskó Zsófia formál meg - mint főangyal vigyáz, s hozzá társul még a Madách Színház tánckarából négy angyallány, akik – szintén a szerepcsere lehetőségét képviselve – ha kell, a szoknyapecér Szűts „holdudvarát” képezik, ha kell, a lillafüredi történések zenei aláfestését szolgáltatják, vagy épp csak éber szemlélői Szűts János és Kováts Vera bimbózó szerelmének. S őket négy, szintén bármilyen szerepet betölteni képes fiatalember kíséri. Ők mindannyian, Túri Lajos koreográfiájának köszönhetően rendkívül pontosan, precízen mozognak a színpadon, azok között a díszletek között, amelyek szintén minden elemükben maximálisan kidolgozottak. A tologatható díszletelemek ugyanis – Túri Erzsébet munkáját dicsérendő – hol Budapest utcáit, hol a bank épületének belsejét, hol János lakását, hol pedig Lillafüred festői környezetét ábrázolják. S ha néha azt érezzük, hogy az angyalszárnyakkal „felszerelt” kísérők és a díszletelemek együttesen már-már a giccs határát súrolják, az egyes szereplők jeleneteibe Szente Vajk azonnal beépít némi öniróniát is, helyreállítva ezzel az előadás esztétikai rendjét.

Összességében tehát elmondható, hogy az előzetes elvárásoknak megfelelően a Madách Színház előadása valóban szuperprodukcióként értékelhető. Azoknak is tökéletes kikapcsolódást nyújt, akik viszont szeretnék látni az egykori Meseautó történéseit, s azok sem csalódnak, akik ennek némi megújítását kívánják érzékelni a színpadon. Nyilván ennek a rendezői arányérzéknek is köszönhető, hogy az előadás végén a debreceni közönség állva tapsolta meg az ősbemutató művészeit és alkotóit.

KÉPEK az előadásról

VIDEÓ