Egy igazi vámpírcsaj: Sári Évi Like Me! blog
Az első Vámpírok bálja musicalt Bécsben láttam és teljesen lenyűgözött. Rögtön elhatároztam, hogy itthon is meg kell néznem, így rögtön beszereztem egy nem túl olcsó jegyet és tűkön ülve vártam az előadást. Vártam a katarzist, ami Bécsben ért, pedig nem tudok németül, hogy akkor itt a szöveggel együtt valami csodát kapok. Kicsit csalódtam egy-két dologban, de volt, akire már akkor felfigyeltem, mert hangjával visszarepített Bécsbe. Ő volt Sári Évi. Az elmúlt időszakról és jövőbeni terveiről kérdezem.
   

Teljesen meglepett a 175. előadáson adott nyilatkozatod, ahol meséltél arról, hogy már Debrecenben is játszottál, sőt a popzenei karrier és a műsorvezetés előtt már a színház felé tendáltál. Hogyan is kezdted és miért szakadt meg akkor ez az út?

Sári Évi: Engem pedig az lep meg, hogy ez téged meglep. Elég régóta szerepelek a médiában és én minden alkalmat meg is ragadtam arra, hogy elmondjam, 18 éves korom óta dolgozom színházban. Valami rejtélyes okból kifolyólag erre mégsem szoktak emlékezni… Kivéve azokat, akik már láttak valamelyik előadásban.

Az érettségi után lettem a Debreceni Vasutas Musical Stúdió növendéke, ott kezdtem el tanulni ezt a szakmát Jantyik Csaba szárnyai alatt. Több szép szerepet kaptam a tanulmányaim alatt (Grease: Sandy, Hair: Sheila, A vörös malom: Míma), ezzel párhuzamosan pedig elkezdtem statisztálni és kisebb szerepeket is kaptam a Csokonai Színházban, illetve a Nyári Színházban.

Később fiatal debreceni színészekből, énekesekből alakult meg a Zenetheatrum, amelynek én is sokáig aktív tagja voltam. Itt volt szerencsém eljátszani például az István, a királyban Gizellát, a Sztárcsinálókban Poppeát, A dzsungel könyvében Tunát, vagy éppen az egyik kedvencemet, ismét Sandy-t a Grease-ben.

Ez az időszak egybeesett az általad említett popzenei karrierrel és műsorvezetéssel, tehát a „színházi út” nem szakadt meg soha, talán csak egy picit háttérbe szorult. Sajnos azt kell mondanom, hogy ez nem különösebben érdekelte az embereket, vagyis inkább az újságírókat...

A médiában elég intenzíven jelen voltál, aztán szép csendesen eltűntél, kivonultál. Volt ennek valami különösebb oka?

S.É.: Eltűntem volna?... Igen, ha valaki műsorvezető egy televíziós csatornánál, az egyet jelent az intenzív jelenléttel. Ha már nem vezet műsort, akkor természetes, hogy kevesebbet szerepel. Ezt nem gondolom „kivonulásnak”. Persze lehetne sokkal többet is szerepelni a bulvárban, de minek? Nem szeretném kiteregetni a magánéletem részleteit, mert nem tartozik senkire. Néhány apróságot szoktam csak elárulni magamról, annyit, amennyi feltétlenül szükséges ahhoz, hogy esetleg megjelenjen valami értelmes is rólam, például a színházi munkáimról. Merthogy általában az újságok részéről ez a feltétel...

A Vámpírok bálja gárdájának az egyik törzstagja vagy, nagyon régóta erősíted a csapatot. Hogy jött ez a lehetőség?

S.É.: A bemutató 2007 júniusában volt, én pedig 2009-ben kerültem bele. Egy kis vérfrissítésen ment keresztül akkor az előadás, szükség volt néhány új szereplőre. A válogatás hírét a neten fedeztem fel és azonnal jelentkeztem. A casting nagyon kemény és izgalmas volt, hiszen a darab rendezője, Cornelius Baltus és a koreográfusa, Dennis Callahan irányítása alatt zajlott és természetesen énekelni és táncolni kellett. Rajtuk kívül ott volt a producer, Simon Edit, a művészeti vezető, Póka Balázs és a karmester Köteles Géza is. Amikor Edit felhívott és elmondta, hogy beválogattak és megkaptam Magda szerepét, elmondhatatlanul boldog voltam! Azóta részese vagyok ennek a csodának és remélem, hogy még sokáig így is marad...

Az általad játszott karakterből csak úgy árad a szexualitás. Ez a szerep mennyire áll közel hozzád, mennyire tudsz vele azonosulni?

S.É.: Nagyon szeretem ezt a szerepet és úgy érzem, hogy sikerült vele azonosulnom, de erről a nézőket kellene megkérdezned. (mosolyog)

A darab elején Magda egy jóravaló, ártatlan, dolgos lány és a vámpírrá válásával tör elő belőle igazán a nőies énje. Tehát megvan benne az a kettősség, ami szerintem az életben is fontos egy nőnél és remélem bennem is megvan!

Nemrég a West Side Story Anitájaként léptél színpadra. Ez a szerep hogy talált meg?

S.É.: A Szegedi Nemzeti Színház tavaly nyár végén tartott válogatást néhány szerepre. Jelentkeztem és nagy örömömre a főigazgató, Gyüdi Sándor és a művészeti igazgató, aki egyben az előadás rendezője és koreográfusa is, Juronics Tamás nekem szavazott bizalmat. Télen kezdődtek a próbák, a bemutató pedig februárban volt. Egy szuper csapatba kerültem be, nagyon jól éreztem magam Szegeden! Eddig 30 előadást játszottunk és remélem még lesz belőle jó néhány!

A PS Produkció nem egy társulat, bár te az általuk fémjelzett Sakkban is jelentős szerepet kaptál, azért nem hiányzik egy színházhoz való tartozás érzése, a biztonság?

S.É.: Mindennek van előnye is és hátránya is. Persze néha úgy érzem, hogy jobb lenne egy színházhoz tartozni és folyamatosan játszani, de ez manapság keveseknek adatik meg. Így viszont csinálhatok többféle dolgot is, hiszen az időmbe belefér. Tavaly államvizsgáztam a BKF-en kommunikáció és médiatudomány szakon, most pedig ugyanitt tanulok, kommunikációs tréner képzésre járok. Rendezvényeken szoktam műsorvezetőként dolgozni, énekelek egy budapesti zenekarral Jazzy sounds feat. Sári Évi néven, illetve a debreceni SunFactory zenekarral is fel szoktam lépni. Nemrég pedig elkezdtem együtt dolgozni egy zeneszerző-dj-vel, B.Craackkel, akivel elektronikus zenei vonalon szeretnénk érvényesülni. Ez a stílus a szívem egyik csücske és régóta szerettem volna ilyen zenét csinálni.

Páran a Vámpírok bálja gárdájából átigazoltak a bécsi produkcióhoz. Te gondolkoztál már külföldi karrieren?

S.É.: Ha picivel fiatalabb lennék, lehet, hogy kipróbálnám magam. Jó lenne világot látni, nyelvet tanulni, tapasztalatokat gyűjteni, pénzt keresni, de azért mindennek ára van. Több emberrel beszéltem már erről, akik dolgoztak külföldön énekesként vagy táncosként és szinte mindegyikük azt mondta, hogy jó, jó, de nagyon kemény munka. Én egyébként is elég ragaszkodó típus vagyok, emberekhez és tárgyakhoz egyaránt, szóval nem hiszem, hogy jól bírnám a távollétet. Itthon szeretnék érvényesülni és minél többet énekelni!

Tudom, eléggé sablonos kérdés, de van álomszereped?

S.É.:Nagyon sok olyan musical van, amikben szívesen játszanék! Például a Jekyll&Hyde, a Chicago, az Evita, a Cabaret, a Wicked és még sorolhatnám...

Akkor most hosszútávon is színházi szerepekben gondolkodsz? Van-e valami új kilátásban?

S.É.: Igen, szeretnék! Remélem, hogy lesz rá lehetőségem. Új szerep egyelőre még nincs kilátásban, de szilvesztertől újra lesz Vámpírok bálja a Pesti Magyar Színházban, remélem a Sakk musical-koncert is hamarosan újra előtérbe kerül és valamikor West Side Story is lesz Szegeden. A pontos időpontokat majd meg lehet találni a weboldalamon.