Sári Évit a kihívást jelentő feladatok éltetik Pepita magazin
Sári Évit énekesnőként ismerte meg az ország, pedig évek óta színésznőként egyre nagyobb szerepekben bizonyít. Játszik többek között a Pesti Magyar Színházban hihetetlen népszerűségnek örvendő, a PS Produkció által életre hívott Vámpírok báljában, és a Sakk-ban, de a Madách Színház nagyszabású produkcióiban is. Évi nemcsak a Mamma Mia!-ban Rosieról árult el titkokat, hanem a jövőre bemutatásra kerülő Shrek musicalről is, ami szintén nagy lehetőséget tartogat számára.
   
"SZERETEK A MŰFAJOK KÖZÖTT KALANDOZNI"

- Egy apró kis fehér gömböccel, kutyussal érkeztél. Ropi mindenhova elkísér téged?

- Mindenhová jön velem. Egyébként kislánykorom óta  vágytam egy kutyára, de a szüleim sohasem engedték. A rendszertelen életem miatt sokáig nem mertem belevágni a dologba. Két évvel ezelőtt viszont úgy döntöttem, hogy ez nem mehet tovább. Rájöttem igazából mindent meg tudok oldani, csak akarnom kell. Így került hozzám Ropi. A Magyar Színházba beengedik, velem van a próbák és az esti előadások alatt is. Ez sokkal jobb neki, mintha otthon ülne egyedül. Egyébként pár hete olvastam egy érdekes cikket, készítettek ugyanis egy felmérést, amiből kiderült, hogy aki elviheti magával a munkába a kutyáját, az sokkal hatékonyabban tud dolgozni és nyugodtabb. Valahogy én is ezt érzem.

- Mikor jártál legutóbb otthon, Debrecenben?

- Pár hete. Édesanyám még ott él, gyakran meglátogatom. Jó érzés csak sétálni az utcákon, magamban szívni a város levegőjét. Ez egy másfajta, semmivel össze nem hasonlítható kikapcsolódást jelent. Sokáig játszottam itt a Zeneteátrum Kulturális Egyesületben, amelynek több mint tíz évig a tagja voltam. Rengeteg előadásunk volt, jó szerepeket kaptam, játszottam többek között a Hairben, a Greaseben, az István a királyban, a Sztárcsinálókban, és A dzsungel könyvében.

- Meglepett, hogy komoly zenei előélet – kórustag voltál, ezt követően hat évig zongoráztál – után mégis a tanítóképzőre jelentkeztél. Miért?

- Édesanyám szerette volna, hogy diplomát szerezzek és akkor ez tűnt a legjobb választásnak. Közben a főiskolával párhuzamosan a Vasutas Musical Stúdióba is bekerültem, és kisebb szerepeket kaptam a Csokonai, valamint a Nyári Színházban is. Először csak statisztáltam majd szépen lassan egyre nagyobb feladatokat kaptam, a színpad pedig sokkal fontosabb lett az életemben. A főiskola így háttérbe szorult, amit végül nem fejeztem be. Helyette gondoltam beadom a jelentkezésemet a Színműre. Ha sikerült volna a felvételi, akkor Szirtes Tamás osztályába kerültem volna.

- Volt B terved?

- Nem estem kétségbe, mint sokan, akik gyakorlatilag mindent egy lapra tettek fel. Tudtam, hogy ha nem sikerül a felvételi, akkor lesz helyette valami más. A sors különös összjátéka, hogy pont akkor kértek fel, hogy legyek a Splash együttes énekesnője. Ekkor költöztem fel Debrecenből a fővárosba. Hirtelen belecsöppentem egy teljesen más világba, ami vitt magával. Emlékszem elsőként több ezer ember előtt léptünk fel a Városligetben. Elképesztő érzés volt. Izgultam, bár ez a félelem még mindig bennem van, ha színpadra lépek. De szeretem, sőt, talán szükségem is van rá...

- Izgulós típus vagy?

- Inkább azt mondanám, hogy maximalista. A Pesti Magyar Színház októberben műsorára tűzi a Sakk című musicalt, amit annak idején nagy sikerrel mutattunk be a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Elképesztő, hogy még most is összeszorul a gyomrom, ha arra gondolok, hamarosan ismét eljátszhatom a határozott, kemény menedzser szerepét, akiből persze előjön az érzékeny nő is. Ugyanez a helyzet a Vámpírok Báljával is, 2009 óta játszom Magdát, a szolgálólányt, de még mindig izgalommal tölt el, ha este a színpadra léphetek. Annak ellenére, hogy lassan már a 250. előadásnál tartunk.

- Szerinted mi a darab titka?

- A titok talán abban rejlik, hogy mi és a nézők is imádjuk. Már a 2007-es ősbemutató is elsöprő sikert hozott. A Vámpírok Báljának azóta óriási rajongótábora lett, akik az előadásokra sokszor ajándékokkal és különböző meglepetésekkel készülnek. Van például egy német fiú, aki megkeresett a közösségi oldalon és kérte, hogy küldjek neki egy műsorfüzetet, mert a darabbal kapcsolatban minden apróságot gyűjt. Természetesen küldtem neki, egy pólót is.

"SZERINTEM MINDEN SZÍNÉSZ ÁLMA, HOGY A MADÁCH SZÍNHÁZBA KERÜLHESSEN"

- Hasonló ereje van, mint a Macskáknak, ami több mint harminc éve folyamatosan és sikerrel megy a Madách Színházban, ráadásul a felújított musicalben te is feladatot kaptál. Pontosan hogyan kerültél a Madách Színházba?

- A vezetőség úgy gondolta, hogy - az 1983-as bemutató után- a harmincéves jubileum jó indokot ad arra, hogy egy új szereposztással kapjon lendületet az előadás. Az általuk kiírt nyilvános válogatásról én is tudomást szereztem, tulajdonképpen így kerültem az előadásba.

- Nagy álmod volt?

- Kinek nem az?! Szerintem minden énekes színész álma, hogy a Madách Színházba kerülhessen, ahol a Broadway legsikeresebb musicaljeit mutatják be. Köztük a tavaly színpadra vitt Mamma Miát! is, amiben szintén lehetőséget kaptam. A válogatás azzal zárult, hogy énekes-táncosként lehetek benne az előadásban, illetve mint Rosie helyettesítője. Mivel Balogh Anna kolléganőm babát vár, így a „beugrásból” valóság lett és idén tavasztól már én játszom ezt a szerepet.

- Láttad a filmet?

- Megnéztem és imádtam. Amikor kiderült, hogy a Madách Színház műsorra tűzi a darabot, ismerkedésképpen megnéztem a Broadway-előadásból néhány részletet az interneten. A Mamma Mia! azért is fantasztikus, mert akármennyire is különbözőek az emberek, mindenki fel tud fedezni benne valami olyat, ami rá vonatkozhat, ami az ő életében is megtörtént. Az emberközeli történeteket nagyon könnyű megszeretni. De emellett szerintem nem szabad összehasonlítgatni a filmet a színházi előadással, mert nem ugyanazt az élményt adja. A színház mindig egyedi, estéről-estére megismételhetetlen, épp ez az egyik varázsa.

- A karakteredet mennyire érzed magadénak?

- Kihívást jelentő, vicces szerep. Tartottam tőle. Tavasszal az egyik ismerősöm megnézte az előadást, és ő egyszerűen nem ismert fel. Nekem ez volt idáig a legnagyobb dicséret, hiszen nekünk az a feladatunk, hogy ne magunkat, hanem az adott karaktert mutassuk meg.

- Különlegesnek találom, hogy a tapsrend végén a nézőket is felhívjátok a színpadra egy nagy közös táncra.

- Jó ez az újszerű megoldás, így a darab nem a szokványos meghajlással zárul, hanem együtt tudunk szórakozni a közönséggel. A legjobb érzés látni a nézők mosolyát, hiszen mi azért vagyunk, hogy örömet szerezhessünk nekik.

"A KARINTHY SZÍNHÁZBAN LÉLEGZŐ KÖZÖSSÉG OLYAN, MINT EGY KIS CSALÁD"

- Ráadásul a Madách Színház mellett, most már a Karinthy Színházban is remekelsz, hiszen a Nyitott ablak című zenés vígjátékban, Erzsit alakítod. A színház igazgatója, Karinthy Márton keresett meg?

- Képzeld, a mai napig nem tudom, hogy az igazgató, Karinthy Márton miért éppen rám gondolt, de megtisztelő volt a felkérése. Különösen örülök annak, hogy ez a szerep sokkal inkább prózai, mint énekes feladat. Egyébként imádok a Karinthy Színházba bemenni, elképesztő milyen barátságos hangulat uralkodik abban az épületben. Maga a közösség is olyan, mint egy kis család, mindenkire lehet számítani. Ráadásul ebben az évadban is lesz még ott feladatom, de erről még sajnos nem beszélhetek.

- Azt gondolom, hogy 2016-ban a legnagyobb színházi esemény a Shrek című musical bemutatója lesz. Milyen szerepben láthatunk?

- A darab elején ogre mamaként fogok megjelenni, de aztán még visszatérek, mint Tündérkeresztanya. Várom már a próbafolyamatot, a rendező, Szente Vajk szerint az előadás látványvilága olyan lesz, mintha egy nagy mesekönyvet lapozgatnánk. Visszavisz minket a gyerekkorunkba.

- A színház most minden idődet kitölti. Mi a helyzet az énekléssel, hiszen 2012-ben egy nagyon izgalmas formációt hoztatok létre, Krakk Bálinttal. Mi a különlegessége?

- Bálint house dallamokat játszik-, amelyek zeneileg és szövegileg is a saját alkotásai-, amire gyakorlatilag ráénekelek. Egy különleges szerkezet, segítségével élőben rakja össze a zenéket, így van benne némi improvizáció is. Először 2012-ben a Szigeten, mutatkoztunk be, azóta több fesztiválon is megfordultunk már. Tavaly és idén is játszottunk a Balaton Soundon.

- De ettől teljesen eltérő műfajban is énekelsz, méghozzá Furák Péterrel. Vele mikor hozott össze a sors?

- A Vámpírok Bálja kapcsán kezdünk el együtt dolgozni, mivel ő a produkció korrepetitora, illetve az egyik zongorista. Péter sok helyen dolgozott már, jelenleg a Vígszínházban zeneszerző és zenei vezető. Pár éve megkeresett egy elegáns hely, hogy szükségük lenne énekesnőre, aki a vacsora ideje alatt szórakoztatná a vendégeket. Így Petivel összeállítottunk egy két órás műsort, ami szerintem nagyon ütősre sikeredett. A repertoáron szerepelnek jazz sztenderdek, de főként mai popzenét játszunk kicsit átfogalmazva, a saját ízlésünkre formálva. A "kész vázat" persze folyamatosan aktualizáljuk. Egyébként nagyon szeretek a műfajok között kalandozni. Szerintem fontos, hogy az ember folyamatosan tágítsa és szélesítse az ismereteit.