Új generáció a Macskákban - Interjú Sári Évivel VivaLaMusical
2013 márciusában 30 éves a Madách Színház legendás produkciója. Az előadás forradalmosítot­ta a musicaljátszást Magyarországon, melyet a felnövekvő generációk legnagyobb örömünkre máig életben tartottak. De vajon mi a siker titka? A színésznővel a Macskák új generációjának bemutatkozása és a 30 éves jubileumi előadás kapcsán beszélgettünk.
   

- Színésznő vagy, műsorvezető, nemrég pedig egy elektronikus zenei formációban kezdtél énekelni. Hogy egyezteted össze ezeket?

- Igazából én nem teszek különbséget, úgy érzem, a műsorvezetés, az éneklés és a színészet – a szereplés és a színpad – közel áll egymáshoz, minden munkám valamilyen formában előadóművészet. Mindegyik esetben magamat kell egy kicsit – vagy épp nagyon – kiadni, megmutatni. Egyébként jellemző az életemre, hogy mindig egyszerre történik minden, vannak olyan időszakok, amikor rengeteg dolgom van, és nagyon sok teher van a vállamon, utána pedig jön egy nyugisabb periódus. A tavalyi évben viszonylag kevés munkám volt, úgyhogy nagyon élvezem, hogy most ennyi dolgom van, végül is ez éltet.

- Hogyan kerültél kapcsolatba a Macskákkal?

- Hallottam, hogy lesz rá meghallgatás – ilyen végtelenül egyszerű és prózai a dolog. Nagyon komoly válogatáson mentünk keresztül mindnyájan. Először volt egy beugró, ahol egy rövidebb koreográfiát kellett megtanulni Sárközi Gyulával. Olyan volt az egész, mint a filmekben: mindenki kapott egy sorszámot, amit magunkra kellett tűzni, megtanultuk a koreográfiát, majd ötös csoportokban bemutattuk. Aki innen továbbjutott, az mehetett énekelni Szirtes tanár úr elé. Végül következett egy négynapos workshop. Itt egy közös dalt raktunk össze a Macskákból, amelyben mindenki énekel szólót és kórust is, illetve táncol (Jellicle Song – Karminca dal). Ezt az ötödik napon előadtunk Szirtes Tamás előtt, majd körülbelül két hét múlva hirdették ki a szereposztást.

- Ezek szerint már a meghallgatáson is nagy hangsúly volt a táncon. Volt már ennyire táncos szereped?

- A Vámpírok báljában is viszonylag sok a tánc, és nem egyszerű a koreográfia. Sőt, kevesen tudják rólam, hogy 18 éves korom óta játszom színházban: Debrecenben már sok musicalben szerepeltem, és azért ott kellett táncolnom – csak nem Seregi László koreográfiáját és nem Sárközi mester vezényletével.

- Mi volt a legnagyobb kihívás a próbafolyamat alatt?

- A tánc! (nevet) Az ének nem volt annyira nehéz, a korrepetíciók alatt nagyon jól meg tudtuk tanulni a szólamokat, inkább a tánc része jelentett kihívást. Nagyon sok gyakorlás van mögötte, az egyik próbán például két órán keresztül állítgattuk, hogy hány fokos szögben álljon a lábunk, és mindenkié egyforma legyen. Az emberek, mikor eljönnek megnézni egy előadást, azt látják, hogy szuper a tánc és szerencsés esetben egyszerre mozognak a színészek, de nem is gondolják, hogy mennyi munka van mögötte, vagy mennyit tudunk szöszölni egy-egy apró mozdulaton. Persze ez a lényeg: az egész tűnjön könnyednek.

- Milyen emlékeid vannak a Macskákról?

- Amikor 18 évesen elkezdtem színházzal foglalkozni Debrecenben a Vasutas Musical Stúdióban, akkor volt egy alapdal, amit mindenki elénekelt: a Memory (Éjfél). Nyilván egyikünknek sem volt való abban az időszakban, de azért mindenki megpróbálta. Illetve a Macavity-t is mindenki énekelte és táncolta. Aztán olyan hat-hét évvel ezelőtt kaptam rá jegyet, akkor láttam itt a Madách Színházban, és az előadás alatt arra gondoltam, talán én is lehetnék az egyik cica...

- Milyen érzés Macska-jelmezbe bújni?

- Izgalmas volt először belebújni a ruhákba, nagyon vártuk, hogy milyen lesz a cicabőr (vagyis szőr), illetve volt smink- és hajpróba is. Fantasztikusan nézett ki mindenki, hirtelen fel se ismertük egymást. Felléptünk a Szombat esti láz első adásában, ott próbáltuk ki „élesben” a jelmezeket. Mint általában minden darabban, a jelmez és a smink itt is segíti az embert és hozzáad az eddigi munkához, úgyhogy jó érzés volt ebben táncolni.

- Szerinted miben más ez az új generáció?

- Az emberek szeretnek hasonlítgatni, de szerintem nem szabad, hiszen mindenki más egyéniség, ezért picit másképp oldja meg ugyanazt a feladatot. Nem jobban vagy rosszabban, másképp. Egy biztos, ez a kis csapat – mert bizony csapat lettünk a próbafolyamat végére – tele van energiával, lendülettel és nagyon szeretnénk jók lenni, bizonyítani. Sokunknak külön izgalmat jelent, hogy még nem játszottunk a Madách Színházban. A jubileumi előadás nekem személy szerint egy életre szóló élményt adott. Hihetetlen volt érezni a közönség szeretetét és egy színpadon állni azokkal a csodálatos színészekkel, akik sikerre vitték Magyarországon a Macskákat.